Témaindító hozzászólás
|
2012.03.18. 14:12 - |
IBUTHO FALKA TERÜLETE
 |
[12-1]

Fortyongva ügetett egyre beljebb a falka területén. ~ Ostobák... Semmi elkötelezettség, kényük-kedvük szerint szegik a szabályainkat. Ha az a Somnus nem avatkozott volna bele... Útbaigazítottam volna mindkettőt! ~ Orra telítődött a tó rothadó szagával, olyannyira, hogy csak akkor érezte meg a két farkas szagát, amikor már maga előtt látta őket. A távolabbi partszakasztól közeledett, megfelelő távolságra tőlük. Némán figyelte a kettőt, volt valami ismerős, mégis idegen az önfeledt játékukban. Gondolatai távol jártak az Ibutho-tól, távol Black Moontól és a mostani lététől. Szakadozott emlékképek táncoltak a szeme előtt, megsárgult, elfeledett idők látomásai. Szokatlan érzés járta át, amitől dühössé vált. Apró mozdulattal megrázta a fejét, nem közelített a távolabb játszókhoz. Lehajtotta a fejét, mohón inni kezdett. Az ugrándozók hullámokat vertek a vízben, ami az ő orrához is eljutott. A tó is érezte a tavaszt, az alga buján zöldellt. Oldalra sandított, idegen, de nem támadó vagy bosszús tekintettel bámulta őket és egyszerűen képtelen volt megérteni ennek az ugrándozásnak a lényegét. Legszívesebben leheveredett volna, de nem érezte elég kötetlenül magát a két falkatag társaságában ahhoz, hogy ezt megtegye. Így hát csak állt tovább, két mellső lába a vízben, a hátsók a parton. Fülét előre-hátra mozgatva figyelt. |

A nőstény nyaka után kap, de az magasan fölé emelkedik a mellső lábak pedig lenyomják a hátát. Errant kifarol alóla, de ledermed, amikor Anja pofája az övéhez ér. Szándékosan és nem kivont agyarakkal! Nocsak, gondolja magában és meglepett-boldog arckifejezéssel követi Anját. Megpróbál a combjába csípni vagy a hátsójába. Aztán felágaskodik és megpróbálja felborítani. |

- Akkor legyen fűvől.
Adja a tömör választ. Mikor a közelébe ér a hím megemelkedik, és ha nem ugrik el elég hamar Anja a hátára támaszkodik melső lábaival. Farka sebesen jár, habosra keveri maguk körül a vizet. HIrtelen közelebb hajol lassan majd hirtelen pofán böki errantot és leugorva tovább szalad. |

- Ezt még az is érzi, akinek fából van az orra. Hehe. - megbabonázva figyeli Anja szökkelését a vízben.
A játékra hívás meglepi, nem feledkezik meg az óvatosságról, de azért elindul a nőstény felé. Nagy ugrásokkal, hogy fröcsköljön. Nehezebben harap bele Anja (ha esetleg meggondolná magát a játékot illetően) ha vízcseppek ostromolják a szemeit.
Amikor odaér hozzá játékosan a nyaka felé kap és elugrik. |

- Te csak ne érezz semmit.
Nevetett szinte fel felszabadultan és boldogan gázolt a vízbe a marjáig. Hirtelen megfordulva pillant a kanra. Fenekét magasra tartja, melső lábait lejebb engedi lés lassan csóválni kezd. Ritkán jön rá a játszhatnék... |

- Nem lesz olyan hamar, az a hamarosan. - jelentősségteljesen és látványosan a levegőbe szagol.
- Úgy érzem. |

- Semmi.
Zárja le borús tekintettel a témát. Az elején még reagált is volna, hogy ez csak egy ideiglenes pozíció. Vagyis nagyon remélte. Itt a tüzelési időszak, és nem élvezné, ha kiadnák valamelyik hímnek akár egy játékszer. Persze az is közre játszik, hogy a legmegalázóbb rangnak érzi az összes közül. Még a fogoly is jobb.
- Hamarosan minden a régi lesz. |

- Hallottam változott a munkaköri leírásod. De tudod, hogy mindig szívesen lebzselek ott, ahol te. - teszi hozzá kéjsóváran.
- Szóval ... történt már valami érdekes veled? - kérdezi visszafojtott vigyorgással, de a hangján érezni a vidámságot. |

- Szép napot...
Köszön előre a lépések zajára. Kitámasztva lehajol, hogy a hűsítő vízből magához vegyen egy keveset. Fél szemmel azonosítja be az érkezőt, így legalább nem kell feszengnie. Bár fordult a kocka, most rangsorban ő került a hím alá, eddig pedig fordítva volt. De ez csak ideiglenes...
- Mi járatban erre Errant? |

Nem csalódik Anjában, hamarosan fel is bukkan. Megfigyelte, hogy leggyakrabban itt látni őt és ez számára olyan információ, amit jól az eszébe vésett. Ha tehette, erre járőrözött.
- Szia Anja. - sármos mosollyal közeledik felé. Párszor már lefutották ezeket a köröket. Errantot felpiszkálja, hogy még nem keltette fel a nőstény figyelmét. |

Lassan, hangtalanul lépked. Pofájára boldog mosoly ül, hiszen pihenhet. Már-már szabadságát töltheti, amíg legalább fel nem gyógyul. Ez pedig számára éppen elég, hoyg a bérgyilkos mögül előhúzhassa legalább egy kis ideig a nőstényt. Pofáján végigszalad a nyelve megnedvesítve fájó sebeit.
Elgondolkodva közeledik a tóhoz, Szomját oltani jött erre és amúgy is a legkedveltebb helye. Legtöbbször, ha a falka területén járt, itt találhatták. |
IBUTHO FALKA TERÜLETE
 |
[12-1]
|