|
Témaindító hozzászólás
|
2012.03.18. 13:38 - |
IBUTHO FALKA TERÜLETE
 |
[15-1]
Komoran bámulja a két távolodó nőstényt, aztán mogorván biccent Somnus felé. Addig nem mozdul, amég az Elysium vezére el nem tűnik a fák közt. Dühösen fúj egyet, megrázza magát. A bundájára és pofájára tapadt a felkavart por. Megfordul és az Ibutho beljese felé veszi az irányt.
/folyt. köv. Tónál / |
Elysium || Alfa
- Bízd őket rám. Többet nem jönnek ide ok nélkül. - próbálja elcsitítani a másik falka őrét. Nem kedveli, amikor olyan osztja az észt, akinek nem az lenne a dolga.
- Szebb napot! - búcsúzik. Figyeli a két nőstényt, amíg el nem tűnnek a szeme elől, aztán emelt fővel elindul ki a szurdokból. |
Vezérének hangja kizökkentette az elszánt nőstényt. Szívesen válaszolt volna Muhekun vicsorgására, de az alfa jelenlétében - ha nem is nagyon - visszafogta magát. Engedelmesen fejet hajtott, de nem alázkodott meg túlságosan. Utálta az alárendelt szerepet, mindig fel kellett adnia méltóságát, ami komoly nyomot hagyott benne. - Igenis. - Felelte, majd Dolores után rohant. Ha hús kell, hát akkor majd szereznek húst. // Dolores után // |
Undorral nézett Munhekunra. ~Igenis van jómodorom. Nem tehetek róla,hogy ez a lüke ilyen önfejű!~ Aztán megfordult Somnus felé: -Bocsánat...-mondta őszintén-Máris megyünk a dolgunkra. Igaz Ilaweth?- nézett a még mindig meglepett farkas felé. Látszott rajta, hogy szívesebben maradt volna lerendezni a dolgokat. Kicsit előbbre ment, hogy jelezze rávozásuk sürgetését. Mindenképp megvárja míg Ilaweth vele tart,hiszen felelősnek érzi magát, amiért nem vette észre, hogy rossz helyen járnak. ~ Tudhattam volna, hogy baj lesz! Ennyit az első benyomásról.~ |
Amikor a fehér nőstény agyarai megvillantak, Muhekun torkából hörgés szakadt fel, a horpasza megremegett a dühtől. Halk puffanás kíséretében leugrott a szikláról és támadóállást vett fel. Nem volt a megfutamodás vagy a félelem híve, és a kétszeres túlerő édes kevés volt a feladáshoz. Úgy lelfoglalta a kettő betolakodó, hogy nem vette észre Somnus érkeztét. Úgy hőkölt vissza, mintha tűz égette volna meg. Sokat hallott már az Elysium vezéréről, és most felismerte. Felcsapott farkát nagy nehezen ugyan, de lejjebb eresztette. - Somnus. - Hangjába minél több tiszteletet próbált belecsikarni, ami rendkívül nehéz volt számára, de attól, hogy nem az ő vezére, attól még tekintélyt követel, ezt tudta jól. Alig észrevehetően megbillentette a fejét, izzó szemeiben azonban még mindig veszett düh lángolt. - Talán jobban szemmel kellene tartanod a kicsikéidet, lehetőleg a saját körzetedben. - Most a kettő másikhoz fordult, hangjából elszivárgott az a csipetnyi tisztelet is, amit Somnussal szemben kötelességének érzett. - Netalántán tanulhatnának egy kis jómodort és némi önfegyelmet. - Ismét megmutatta az agyarait, mintegy akaratán kívül. - Nem látunk itt szívesen titeket... - sisteregte, és előre lépett. |
Elysium || Alfa
Előre tudta, hogy az újoncokkal csak a baj lesz. De azt nem gondolta volna, hogy annyira őrültek, hogy az életükkel játszanak.
Beüget a szurdokba a nyomukat követve és felméri a helyzetet. Még nem tolong itt az egész rivális falka, csak egy nőstény vicsorog a szikláról az ő két elkószált madárkájára.
- Elment az eszetek?! - dobbant dühösen. Így is eleget fog emelni az adón Joker, ha ennek hírét veszi. Az hiányzik, hogy ez a kettő szétkapja azt az Ibutho-belit.
- Úgy érzitek nincs elég tartozásunk, he? - veszi gúnyosra a figurát - Akkor nyomás vadászni. Ti szeditek össze a büntetéseteket. Azt hiszitek ez megtorlatlanul marad? - |
Kérdőn nézett Ilawethre,de talán valami gúny is volt benne. Miután rájött,hogy kolmolyan gondolja, előrébb ment a nőstény mellé, hogy kimutassa támogatását. ~Elvégre mi ketten vagyunk ő meg egyedül.~ Felnézett és rávicsorított az ellenségre. Egy pillanatra eszébe jutott eszébe,hogy az alfához indultak, a húsadó miatt. ~Mi lenne ha azt mondanánk,hogy a húsadó időpontját jöttünk megkérdezni? Nem, az nem jó! Somnus sose küldene két hírvivőt.~ Miközben ez a monológ folyt le a fejében,kezdte magát beleélni a bunyóba és arra, hogy az ibuthoi nőstény rájuk tmad. Izmai megfeszültek és ugrásra kész volt. |
Falkatársa alig mondta el a választ máris feltűnt az ellenség. Ilaweth unodtan pillantott a nőstényre, majd ösztönösen kitört belőle a nevetés. - Nocsak, lehetséges. - Bár új volt és még nem ismerte a területeket, tudta, hogy ez nem mentség "vétkére". Viszont, ha már úgyis ide keveredett és sikeresen találkozott egy szemében korcsnak számító farkassal akkor nem fog megfutamodni, azzal szégyent hozna falkájára. |
A türelem meghozta a várt eredményt. Hamarosan két farkas körvonala rajzolódott ki a fák között. Elégedett mosollyal lassan feltápászkodott. Oldalvást közeledett, gondosan ügyelve arra, hogy a sziklák rejtekében maradjon. Lelapulva, kígyózó mozgással haladt, hasa súrolta az aljnövényzetet. A két farkas szaga pulzált Muhekun orrában, teste megremegett. Most már teljesen biztos volt abban, hogy ez a két betolakodó nem az Ibutho tagja. A szaguk elárulta őket, és az Elysium szó már önnmagában is úgy hatott rá, mint a méreg. Az idegenekről márpedig megfeleően gondoskodni kell... Bár a sziklahalom túlsó felén lapult, hallotta és zsigereiben érezte, hogy nagyon közel járnak. Hatalmas lendülettel vetette fel magát a szikla tetejére, karmai élesen csikordultak a kövön, ahogyan felkapaszkodott. Jó két és fél méteres magasságból bámult le a két farkasra. Külsőre is teljesen idegenek voltak, még sosem látta őket. Csak egyet tudott, hogy az ellenség táborából valók.
- Azt hiszem, hogy eltévedtetek... - dördült fel reszelős hangon. |
Dolores kérdő pillantást vetett társára.~Talán nem tudja,hogy veszélyes helyen vagyunk?~Aztán kürbenézett a sziklás vidéken.-Ez már az Ibutho falka területe. Nem kéne itt mennünk.-De akkor már mélyen bent voltak. Éredekes,Dolores hogy nem vette észre,hol vannak.Talán nem olyan tájékozott mint gondolta. -Itt van valaki.Egy közölük való!Mit csináljunk?-Kérdezte halkan Ilawethtől. Bizonyára azért merte feltenni a kérdést,mert a nőstény elég bátornak látszik. Ha mégis úgy dönt,hogy kerüljék el a helyet,akkor Dolores csatlakozik hozzá,de ha Ilaweth beljebb merészkedik,akkor csak fedezés képp fogja követni,hátha megtámadják őket. Nem szeretne összefutni egy erős ibuthoi-val,főleg mert ezért még kapni fognak!
Valami megmozdult a környéken.Lehet,hogy hamarosan rájuk támadnak? |
Ilawethet rossz érzés kerítette hatalmába. Megtorpant és társára nézett. - Hol vagyunk? - Kérdezte és a kellemetlen érzést izgalom váltotta le. Valami készül és ezt a másik pofáján is látta. Végre valami érdekes dolog. Ez az, mennyire vágyott rá. Ha rosszat tesznek az alfa súlyos büntetést szabhat ki rájuk, majd kihúzza magát alóla, vagy ha más nem eltűri. |
Sötét, suhanó folt volt a fák közt. A nap utolsó fényei is kihúnyóban voltak, álmos szürkeség telepedett az erdőre. Egyre messzebb rohant a perem mentén.
Valami megszólalt a fejében.
Lassított a léptein, végül megállt és hátrafordult. Fülei előre-hátra szegeződtek. Ismeretlen szagok kúsztak az orrába.
Idegenek.
Halkan felmordult. A gerince mentén szúrósan meredeztek a szőrszálak. Néma mozdulatlanságba fagyva kivárt egy teljes percet, aztán lassan, bármi nesz nélkül lehasalt az előtte fekvő kidőlt fatörzs oldalához simulva. Csak a lélegzetvétele ütött zajt, körülötte minden elnémult. Előrenyújtott nyakkal kémlelte a szürkeséget. Türelem. Akárcsak vadászatnál, szinte láthatatlanná vált.
~ Csak várj...~
Ha a szag tulajdonosa erre tart, ő itt lesz. |
Bólintott egyet Ilaweth kérdésére és csendben utánna ment. Ugyanolyan tempóban haladt,nehogy a másik fél azt hiddje,előzni akar. Csak nézte,ahogy eltávolodnak a Szirtektől és a Szurdok felé haladnak. Kicsit nyugtalanság fogta el,hiszen még nem járta be a Hegy minden zugát.
-Melyik úton megyünk?-kérdezte Ilawethet. Nem volt még biztos benne,hogy a nőstény a szurdok felé vezeti őt. De már késő volt! Ott jártak. Idegen helyen. Dolores nyugtalanul szimatolt a levegőbe és,amikor Ilaweth mellé ért,hirtelen megtorpant. Egy nőstény farkas van a közelben! |
A kapkodás megöli a csendet.
Lassan - inti nyugalomra magát.
Megáll.
A széllöket rengeteg információt röpít az orrába: a föld keserű illatát, a vizenyős levelek rothadását, a vadvirágok bódító aromáját.
Lassan újra elindul, talppárnáját hangtalanul helyezi a talajra.
Nagy, zömök teste sötét árnyékot vetít a fák törzsére. Szeme parázsként villog a homályban. Kitátja a száját, lehellete sűrű gödgomolyt von a feje köré.
Csak lassan.
Némán.
Madárraj röppen fel tőle jobbra.
Megrándul, a fogai összekoccannak.
A nyakán égnek mered a szőr. Máris nyugtalan.
A szíve hevesen kalapál, izmai ugrásra készen megfeszülnek.
Ismét megindul, ezúttal sokkal megfontoltabban, lelapulva. ~ Tökéletesen észrevétlenül ~; hiszen ha van itt valaki, nem hallhatja meg őt.
Mindig is ilyen volt. Természetétől idegen bárminemű bizalom. ~ Ne bízz senkiben, mindig menj biztosra~ emlékezteti magát a második legfontosabb szabályra. Az első a 'túlélni mindenek felett'; és az öreg Wapusk kemény szavai igazat szóltak: ha ezt betartja, él. És ha él, akkor erős.
Szerette körbejárni a terültetet, felügyelete alatt tartani a történéseket. Ha valaki van itt, akkor a jelenlétéről tudni akar.
A szurdok peremén megállt, fejét az égnek emelte: reszelős, mély hangon üvöltött fel, tudtára adva mindenkinek a jelenlétét a közelben. |
IBUTHO FALKA TERÜLETE
|
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
